Már lassan másfél hete itt vagyok. A múlt heti kis incidenst még mindig nem nagyon hevertem ki. A történtek után a többieknek nem lett nagy bajuk. Nagyon nem kötötték az orromra, de ilyen területi téma volt. Miután visszajöttek Én, lettem lecseszve, ami Baekhyun-nal történt. Természetesen a történetemet senki se hallgatta végig. Aztán jöttek ezzel a, ’bezzeg Ő nem tétovázott volna’, meg, hogy ’Ő ment volna nekik segíteni’. És jött egy kis rohamom, amit nem tudtam megállítani, teljességgel kitört belőlem. Elmondtam nekik utoljára, hogy ne várjanak tőlem megváltást, vagy netán ne várjanak arra, hogy én a régi Chanyeol bőrébe bújjak. Ezek után senki nem firtatta tovább az aznap történteket. A holttestet sikeresen, hozzáteszem nélkülem eltávolították. Engem semmivel se lehetett volna rávenni, hogy megint ránézzek arra az emberre.
Egész héten megjelent az álmomban újra és újra az a kép csak valahogy máshogyan. Máshogy öltem, más körülmények között voltam, de az összesnek ugyan az volt a lényege.
Most már tényleg úgy érzem, hogy sokkal jobban megismertem őket. Közelebb kerültünk egymáshoz úgy mindenkivel, és Baekhyun napi ölelgetéséhez is már hozzá kellett szoknom. Nem lehetett lerázni, folyton jött utánam, ha már nem tudtam valamit, egyből okoskodott, hogy ő ezt jobban tudja, és majd ő megcsinálja. Néha idegesített, de összességében jó társaság volt.
Valamelyik nap Krissel elmentünk venni pár dolgot. Igen, itt is ugyan úgy járnak bevásárolni. Tényleg nem tudom mit hittem. Először valami olyasmire gondoltam, hogy műkaján élnek, amiből be vannak otthon tárazva, meg teljes kényelemben élnek. Bár lehet csak ezért képzeltem ezt, mert ezt akartam, hogy itt ez legyen…talán.
A város, vagy inkább az a terület ahol mi járkáltunk, teljesen olyan volt, mint egy háborús övezet. Kissé túlzás, de amit láttam, abból semmire nem tudtam volna azt mondani, hogy na, ez szép. Kis utcákon mentünk keresztül, voltak olyan házak, amik kicsit tehetősebbek voltak, ami azt jelentette, hogy a vakolat még nem kezdett el mállani, és volt, ahol a vaskapu tiszta rozsda volt. Kris közben mesélt, hogy erre leginkább már csak öregek vannak, mert a fiataloknak nem megfelelő ez a hely. Ez megmagyarázta miért nem láttam semerre gyerekeket. Azon is csodálkoztam, hogy olyan fesztelenül élnek itt, pedig bármelyik pillanatban lecsaphatnak rájuk. Kris azt felelte, hogy ők ezzel nem foglalkoznak, mert inkább élnek annyit szabadon és fesztelenül amennyit csak tudnak, minthogy bezárva félelemmel teli értelmetlen halált haljanak.
Itt már nagyon hideg volt. Nagykabátban mentem vissza a házba, mert most egyedül indultam el sétálni. Rettenetesen fáztam, a nadrág teljesen rám fagyott és úgy éreztem a csontjaimig hatolt a hideg. Mikor beértem az ajtón, az előbbi csípős érzést most a meleg miatt, égető érzés váltotta fel. Letettem a dolgokat az asztalra és egyből a meleget kerestem. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt amint éreztem a bizsergető érzést a kezeimen. Vajon amott most milyen idő lehet…
-Channie! – felnéztem és megláttam Baekhyun mosolygó arcát.
-Szétfagytam, úgyhogy csinálnál nekem teát?
-Én mondtam, hogy veled megyek.
-És akkor nem fáztam volna vagy mi?
-Ha engednéd én már most is felmelegítenélek. – a poharakkal ügyködött, nem nézett rám, de tudtam, hogy milyen önelégült képet vághat.
Leültem a székre, majd miután elkészítette a teát, oda hozta nekem. A fejemet a bögre fölé hajtottam és élveztem, ahogy a forró gőz az arcomra száll.
-Holnap rajtam lesz a sor, úgyhogy szeretném, ha eljönnél velem.
-Én innen ki nem teszem a lábam, ha nem muszáj.
Már szólásra nyitotta a száját, de Kris jött be hozzánk.
-Holnap Chanyeol eljön velünk egy illetőhöz, úgyhogy nem tud veled menni.
-Ya! Hallgatóztál? – megbotránkozott fejét látván nevetnem kellett.
-Nem, csak a végét hallottam. – fintorgott Kris, és mielőtt Baekhyun válaszolhatott volna közbe szóltam.
-És ki az, akihez elvisztek?
-Majd meglátod. – biztatóan rám mosolygott, de rohadtul nem nyugodtam meg.
Ez egyáltalán nem válasz. Kissé paranoiás lettem az utóbbi időben.
A nap rettenetesen gyorsan eltelt. Megnéztünk egy filmet, bár a felénél már majdnem mindannyian bealudtak. Baekhyun már előre mondta, hogy ő megy lefeküdni. Én még maradtam és végig néztem, bár nem mintha érdekes lett volna, de aludni nem tudtam. Estefelé mikor vége lett, gyorsan lezuhanyoztam és mentem is aludni.
Bementem, nem is kapcsoltam fel a lámpát, egyből az ágyhoz ballagtam és már le is akartam feküdni, mikor kisebb horkanásokat hallottam.
-Na neeem. – elképedve néztem, hogy az ágyamban alszik, halál nyugodtan. – Baekhyun.
Többször ismételgettem a nevét, de meg se moccant. Kirángattam alóla a takarót, majd teljesen betoltam őt a falhoz. Miután nem jött arrébb, nem mozgolódott és nem csinált egyáltalán semmit, én is lefeküdtem mellé. Betakaróztam, a szemem már eléggé hozzá szokott a sötéthez így már rendesen láttam őt. Egy szemforgatás kíséretében betakartam őt a takarómmal, hiszen én még így is fáztam.
Reggel fullasztó érzésem volt, valami rám nehezedett. Nagyon melegem volt és mikor kinyitottam a szemem, egy nagy hajkupaccal találtam szembe magam. Megfogtam a vállánál és megpróbáltam eltolni magamtól, aztán éreztem a mosolyát a mellkasomnál.
-Baekhyun, ne játsszunk most ilyet légyszíves. És ne szokj hozzá, hogy itt alszol, mert rettenetesen kényelmetlen volt.
Sehogy sem tudtam levakarni magamról, olyan volt, mint egy kismajom. Megpróbáltam a kezét lefeszíteni a hátamról, aztán már csak azt vettem észre, hogy Baekhyun alattam van, én pedig rajta ülök. Elengedte a hátamat és úgy nézett fel rám, elégedett vigyor terült szét az arcán, majd beharapta az alsó ajkát. Furcsa érzésem támadt, és minél előbb ki akartam jutni a szobából. Az agyam legalábbis ezt akarta.
-N-nekem ki kell mennem.
-Ne menj még. – szomorú képet vágott, de én előttem már csak az volt, hogy ki kell onnan mennem.
Már a fürdő felé igyekeztem, de Kris az utamat állta.
-Készen vagy?
-Mire? – kérdeztem kissé zaklatottan.
-Ma megyünk a dokihoz.
-Hogy kihez?
-A lényeg, hogy meg kell ismerkedned vele. Amúgy valami baj van?
Ingattam a fejem, aztán széles vigyorra húzta a száját és a hátam mögé nézett. Megfordultam és Baekhyun az ajtómból integetett ki. Kikerültem Krist és bezártam magam mögött a fürdő ajtót.
Már fél órája állhattam a víz alatt, mikor valaki kopogtatott az ajtón és ordított, hogy menjek.
Nem volt túl sok kedvem bárkivel is találkozni, elég nyűgös voltam főleg, hogy alig tudtam aludni. Nekem semmit nem mondtak, hogy egyáltalán miért kellene találkoznom azzal az orvossal. Csak annyit mondtak, hogy mielőtt visszamennék, előtte muszáj találkoznom vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése